2013. augusztus 16., péntek

Veszteséggel zárult a Sziget, Gerenda és Sziámiáú a Dohány utcában lejmol

via pestibuvar.kinja.hu
"Szerkesztőségünk lesifotósa a Dohány utca sarkán kapta el ezt a felvételt, kölcsönkérés közben."

Sziget Fesztivál, Müller Sziámi Péter, Gerendai Károly

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

hvg
Rendben van az is, hogy a kommersz is kapjon teret, a kereskedelmi média saját gyártású celebjeinek promózása még bevállalható, ha cserébe nem csak dinnyekalapban mászkáló részeg keletnémeteket fotóz le riogatási céllal a bulvár. De… de vasárnap este megláttam, amint rajokban érkeznek a felhajtott gallérú, negyvenes "vállalkozók" a lufiszájú, töltött mellű, Voksán-imitátor nőikkel (és fotózkodnak a tényleg megjelenő, igazi Voksán Virággal), jönnek David Guetta úgynevezett, kvázi pszeudo idézőjeles koncertjére, és akkor eltört bennem valami.

Egy kibaszott mellékszereplő lettem a saját fesztiválomon. Le vagyok szarva, és ezt nem tudom szebben megfogalmazni.

Mert mégis, hogy van az elképzelve, hogy ez a rossz Dévényi Tibor, ez a főattrakció? Ez a nulla, aki konkrétan egyetlen hangerőszabályzót kapcsolt be a teljes DJ-pulton, hogy néha levegye, majd visszakapcsolja a zenét, amit még jó előre felvett, és most lejátssza nekünk, mint egy magnóklubban a Cintula? És hogy volt elképzelve az ezt megelőző napok sora, hogy lehetett a szombat esti fősávba berakni Mikát, félházas bulit összehozva? És ott a másik oldal, ugyanúgy leszarva a szigetlakót, amikor Parov Stelarra meg Dub Fx-re ötször annyian kíváncsiak, mint a sátor, amibe szervezték őket? És ez az esztrádnak is nehezen nevezhető Republic-nap?

De mi a túrónak küzdöttek anno Tarlóssal a Magic Mirrorért, a Sziget legszebb emberi jogi gyökereit képviselve, ha aztán az egykori, fából, plüssből, tükrökből összeállított, muzeális értékű cirkuszsátrat, amiben mindig tömeg volt, ami szólt valamiről, lecserélték egy ponyvás semmire, a programokat meg megúszós semmire, és szintúgy csak lézeng benne a betévedő? Mi történt azóta, hogy már nem csupán a krisnás ételosztás nem fér bele az üzleti szempontokba, de a valamikori, Főzelékfaló-szerű, szabott árú egytálételeket árusító konyha sem, csak drága gyíkhús buciban és pitában, meg nyesedék-kolbász? Nemzetek konyhája, ne röhögtess, ilyen boldogtalan gasztronómiájú ország a világon nincsen!

Két dolog miatt jártam ki a Szigetre 16 éven keresztül: a zene és a fíling miatt. Idén mindkettőt igen mélyen beleállították a földbe. Ha az érdekelne, hogy forrónadrágba és topba öltöztetett csajok milyen promóciós hülyeséget akarnak eladni nekem, ha a lakossági techno legrosszabb, műmájer bemutatását igényelném, akkor a Hajógyári-sziget másik felébe járnék. Szintúgy teszek rá, hogy hány strandlabdát meg milyen színes festéket szórnak az égbe, ez parasztvakítás. Nem hittem a szememnek, amikor a Nagyszínpad programjában megláttam, hogy "Szélforgó party”. Az milyen zenekar? (semmilyen, ez tényleg az, ami: ki lehetett állni a színpad elé, kezünkben egy-egy papír szélforgóval.)

Óriáskerék? Aki akart, az felült már rá a Gödörnél, hahó! Pár éve még csak attól tartottam, hogy a mindig várt, nagy fellépőket majd úgy oldják meg, hogy leghamarabb 15 év múlva jön a nyugdíjas Red Hot Chili Peppers, a nagybetűkkel felírt Rolling Stones alatt pedig az lesz kicsivel, hogy "-ból Charlie Watts és új zenésztársai”. Mint most a fájdalmasan megkésett Blur-koncert, vagy pár éve a The Cure. De a túrót, hát itt nyíltsisakos alámerülés van! Voksán Virág 2014-ben nem VIP-jegyet, hanem Nagyszínpadot kap, a bejáratnál az Éjjel-nappal Budapesthez castingolnak majd uborkatestű zsebgengsztereket és kacsacsőrű emlős pornóscsajokat, a világzenét Kis Grófó és Jolly tolja majd, a Jazz-színpad hűlt helyén Alekosz szintetizátorozik.